Égető érzések

Sally Hunter: A patológus:

http://moly.hu/konyvek/sally-hunter-a-patologus

Szép reményekkel indultam neki ennek a kriminek. Aztán a szép reményekből nem lett semmi, felváltotta a helyüket egy izgalmi érzés a gyilkos személyét, és indítóokát illetően.

A könyv maga egy olcsó krimi, melyben a patológiáról szervek tűnnek el: karok, szemgolyók, törzsek, fejek, lábszárak...etc. Igazán furcsa módon, hisz a gyűjtő soha semmiből nem visz el egynél többet, és nem is azok a szervek érdeklik melyek üzleti szempontból sokat érnének, inkább az értéktelen melléktestrészek.

A könyv gyanúja nagyon az osztályvezető patológusra terelődött, név szerint Gallini dokira. Talán erre volt alapozva az egész történet, hisz ha az olvasót nem terelik el egy mellékútra Gallini titkos kísérleteivel, akkor ez a könyv csak egy vázlat maradt volna.

Ha lehaboznánk ezt a kis csavart, jószerivel azt mondhatnánk nem maradt semmi az egész krimiből. A gyilkos személyét illetővel én csalódtam, nem rá gondoltam. Amiért ölt, indítóoknak kevés volt (nekem).

Csak azért ölni, és létrehozni egy betegesen torz művet, mert baleset áldozata lett a gyilkos, s ez derékba törte a karrierjét, nagyon luftos. Mellette persze ott van a mániája is, hogy a legszebb testrészekből létrehozza a Művet, de ez egy történethez megintcsak kevés.

Én indítóoknak ezt kevésnek éreztem, ahogyan a könyv vége is csak hézagos, összecsapott befejezéssé nőtte ki magát. Ha nem lett volna benne Gallini doki, és az ő titkos kísérlete, valószínüleg pár oldalas krimire kellett volna számolnunk.

Ajánlom-e ezt a könyvet?

Egyszer meg lehet próbálni elolvasni, de amikor már tudjuk ki a gyilkos, akkor a könyv csak akkor marad örök kedvenc, ha átütő erejű a történet, és az írásmód is.

Értékelésem:

10/5

5.o. (Európa)

Paul Auster: Máról holnapra

Csathó Kálmán: Szarvasbőgés:

http://moly.hu/konyvek/csatho-kalman-szarvasboges

Walt Disney: Dumbó:

http://moly.hu/konyvek/walt-disney-dumbo

249. oldal

Jodi Picoult: Törékeny

Ilyenkor egy rakás szemétnek érzem magam...Belémsulykolja, hogy nulla vagyok, azzal a jelszóval: "Náladnál hülyébbek is megtették ezt meg azt"...Kösz, ez aztán ösztönző erő...

Emlékszem régen mennyit írtam a szüleimmel való viszonyomról...hát ezek az írások most újraélednek...

Már utálok hazajönni is...ott maradni is...sehol se jó...Visszatértek a borús napok...a semmitmondó élet...ami régen volt..Nesze neked világmegváltó tervek!

A férjem is, meg én is csak jártatjuk a szánkat, közbe meg ugyanazokat a hibákat követjük el, mint a szüleink, s ha így haladunk valószínüleg olyan elviselhetetlenné is válunk a leendő gyerekeink szemében, mint ahogy a mi szemünkben is a szüleink.

Most mit tagadjam? Igenis unom a szüleimet, és tudom hogy jót akarnak, de én ebből az állítólagos jóból nem kérek. Mintha ők nagyon megfogadták volna a saját szüleik tanácsait amikor fiatalok voltak...

El se tudják képzelni, hogy én mit érzek..A szüleim érzelmi szintje a nullát se súrolja, ugyanis mínuszban van jócskán. S akkor még csodálkoznak, hogy félénk, zárkózott vagyok..jó vicc.

Mikor én úgy vágytam, illetve vágyok a szüleim szeretetére, de szart se kapok tőlük...Kezembe nyomnak egy 10 ezrest szülinapi ajándék gyanánt, aztán mehetsz amerre látsz.

Nem mintha a férjem jobb helyzetben lenne...na arra se vágyok túlzottan, hogy a szüleim megfojtsanak a szeretetükkel, mint őt.

Tök jó...az egyik családja érzelmi nulla, a másiké meg érzelmileg túlcsordul a fojtogatás határáig.

Nézzétek meg!

http://www.ad6kap6.hu/

Az igazi könyv nem a könyvespolcon lakik, hanem a párna alatt, az éjjeliszekrényen, az ágy mellett a padlón, a kocsi kesztyűtartójában, a télikabát zsebében, a strandtáska mélyén naptejek és jégkrémpapírok tőszomszédságában vagy éppen (urambocsá') a vécéablakban.

76. oldal

Cserna-Szabó András: Mérgezett hajtűk

Stephen King: Carrie:

http://moly.hu/konyvek/stephen-king-carrie